Ágnes, Isten báránya

Ágnes, a fiatal apáca váratlanul gyereket hoz a világra, akit pár pillanattal később holtan találnak. A rendőrség gyilkossági ügyben való nyomozással bízza meg Martha Livingston pszichiátert, a külvilágtól szinte teljesen elszigetelt kolostorban. A megrázó, de mégis szép előadásnak a Spinoza színház biztosított helyet, február 19.-én, szerdán. A 2013-as októberi premier óta immár hatodik alkalommal tekinthettük meg az előadást.

 

Az adaptált darabot (vagy drámát) Iványi Árpád vitte színpadra John Pielmeier írása alapján, melyből film is készült 1985-ben, olyan híres színésszel, mint Jane Fonda.
A darab háromszereplős. Miriam Ruth, anya szerepében a Jászai Mari-díjas színésznő, Andai Györgyi; a pszichiáter szerepében Boldizsár Tünde; s végül a címszereplő Ágnes apácát Fekete Réka- Thália alakítja.

Drámai pillanatok

A színházterembe érve gyönyörű, szoprán hangú énekesnők lágy dala teremti meg a hangulatot, majd bezárul mögöttünk az ajtó, s vak sötétségbe burkolózik a helység.

A mű bevezetéseként megismerkedhetünk az ártatlan, törékeny teremtéssel, Ágnessel. Lebilincselő áriáján keresztül felsejlik hangjának mélysége, amely túlmutat a jelenen. Ezután újabb sötétség borul ránk. Az első jelenetet követően, amiben a vendégek képet kaphatnak arról, hogy miről is szól a darab, Martha és Miriam párbeszéde árulja el a jelenlévőknek.

A főszereplő első drámai antréjához érve, elhangzik az előadás egyik kulcsmondata is, miszerint Ágnesnek fogalma sincs arról, hogy mit jelent lefeküdni valakivel.

A jelenet felvezetője közben folyamatosan farkasszemet nézhettem a Fekete Réka-Thália által megelevenített főszereplővel. Szemtanúja voltam annak, hogyan engedi bizalmába Marthát, és hogyan mesél arról neki, mi bántja a lelkét. Teljes együttérzést váltott ki belőlem annyira élethűen tárták fel szemeim előtt a lelkileg kisemmizett apácát. A színészi játékot, ami ezt a feszült pillanatot követi, egyszerűen látni kell. Talán nem túlzok, ha azt mondom: a legridegebb ember látóterét is fátyolossá tenné.

Feszültség oldó humor

Elengedhetetlen társként követte a komolyságot a humor az egész játékon keresztül. Példaként: A nyomozó és az anya ülnek egymás mellett, és cigarettáznak. Beszédtémájuk ugyan olyan könnyed lazasággal oldja a legérzékenyebb ember feszültségét is, mint ahogyan a reflektor fényében felszálló, gomolygó cigarettafüst a nézőben felhalmozódott kezdeti sokk hatásait.Oldotta a korábbi megrázkódtatásokat, és előkészítette a következő jeleneteket. Sokadik visszaemlékezésemnél is csak arra tudok gondolni, hogy elengedhetetlenül a darabhoz tartozott minden, ami azon az estén átjött a nézőnek.

Érdekes, továbbá az is, hogy a szereplők, egymáshoz való viszonyukban folyamatosan változnak. Míg eleinte Martha és Miriam teljesen elfogultan álltak egymáshoz, de a darab felénél már egy kölcsönös bizalom alakult ki kettőjük között.

Technikai magvalósítás 

A színház adta szűk lehetőségek miatt van szükség az átvezetőkhöz használt „vakságra”, ami nem hogy ront, de még külön hangulatot is kölcsönöz a látottaknak. Itt kell megjegyeznem, hogy a kicsi adottságokat  nagyon ügyesen használták ki. Minden esélyt megragadva sikerült a maximumot kihoznia Iványi Árpád rendezőnek a körülményekből. Továbbá külön dicséretet érdemelnek a fényeffektek és a zenei betétek is.

Összességében: Annak, aki nem zárkózik el a témától, és szeretné kitágítani a szórákozásról alkotott képének határait, bátran tudom ajánlani ezt a darabot! Ugyanis lássuk be, az élet nem mindig csak mosolygós sárga fejek végeláthatatlan sorából áll, hanem igenis, lehet néha elszomorító, és akaratunktól függetlenül játszhatja velünk legkegyetlenebb tréfáit is.

Írta: Szigeti Dávid